Hello! (:

Akármilyen hihetetlen, itt vagyok a 4. résszel..(: Esetleges hibákért elnézést kérek, nem tudok most figyelmesen átolvasni semmit..^^ [Kicsit túlpörögtem..:] ]

Am a linkek.. Tudom, hogy nem működnek, de eze a héten még orvosolni fogom a problémát, és talán még a modulokat is megcsinálom.. (: [magamról, stb..]

A történetben található dalszöveg részlet elvileg az egyik új TH  számból van..[ Herzen im Sturm] Ha kell a fordítás, szóljatok..de itt is megtalálható

Na nem fárasztalak tovább Titeket a hülyeségeimmel, jó olvasást![és légyszives írjatok véleményt, mert nélkülök NEM TUDOM folytatni..]

4. Rész

Mein Herz kämpft gegen mich…[ a szívem ellenem harcol]

Az étterem csak pár saroknyira volt, de az út mégis végtelenül hosszúnak tűnt. Mint mindig, most is sok gondolkodni valóm volt. Például a holnapi gála. Bizonyítanom kell, és most nem igazán a táncról van szó. Meg kell neki mutatnom, hogy nélküle is tudok élni.

- Kit akarsz átverni? Amióta szakított veled, senki másra nem tudsz gondolni, folyamatosan szomorú vagy. Szükséged van rá. – Szólalt meg egy hang a fejemben. [ami mellesleg kísértetiesen hasonlított a nővéremére.]

Sajnos igaza volt, de muszáj lesz tovább lépni. Arról fogalmam nincs még, hogy hogyan, de az majd kialakul.

Szokás szerint a telefonom zavart meg a gondolkodásban. SMS Billtől. Igen, jól olvasod. Billtől.

Szia!

Nagyon remélem, hogy nem törlöd ki ezt az sms-t, ahogy meglátod Bill nevét a kijelzőn.

Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nincs kedved egy pizzához az Italiaban? Korán végeztem a stúdióban, és megnyugodhatsz, Ő nem jön. Elkezdte angolul felénekelni a dalokat. [Azért az ő telójáról írok, mert az enyémet anyu kimosta..]

Válaszolj légyszi, mert egyedül nem megyek el, inkább rendelek kaját. Ismersz. Kell a társaság. ;)

Tom.

Nagy kő esett le a szívemről. Azt hittem már megint egy olyan Bill féle  „nem-úgy-volt-ahogy-te-azt-gondolod” magyarázkodás következik. Nem bírtam volna ki, valószínűleg abban a pillanatban rohantam volna hozzá.  Vagy Tomhoz.

Furcsának találod, hogy Billt látni sem szeretném, Tommal viszont így megvagyok? Hiszen ikrek. Lehet, hogy igazad van, de én sosem kezeltem egy emberként őket. Két teljesen külön világ, Bill a romantikus, érzelmes, és Tom a nőfaló. Ahoz képest Tom még egyszer sem bántott, Bill pedig.. Hát ha játszótéri hajhúzogatásokat is beleszámolom, akkor rengetegszer. Ha nem, akkor csak kétszer, de az elég is volt. Az első kb. 14 éves korunkban volt. Ketten mentünk haza, - Tom valamelyik barátnőjénél volt. – és beszélgettünk. Teljesen normális dolgokról. Aztán arra jött pár osztálytársunk, akikkel ő jóban volt, én meg nem. Éppen a fizika tanárról való - nem éppen jó – véleményemet ecseteltem neki, amikor ő egyszerűen faképnél hagyott. Se egy szia, se semmi. Csak fogta, és odament azokhoz a … hát, hozzájuk. Lehet, hogy kívülről butaságnak tűnik, de nekem nagyon rosszul esett. Akkor is Tom békített ki minket. Talán most is ő fog? Nem hiszem. Ez azért súlyosabb dolog. Sokkal súlyosabb.

Gondolkodás közben megérkeztem a pizzériához. Tom már bent várt.

- Nem válaszoltál, tehát gondoltam, hallgatás, belegyezés. – Villantotta rám azt a híres Tom Kaulitz-féle vigyort. Ne értsd félre, semmi nincs köztünk. Nem is lesz. Sosem tudnák rá máshogy nézni. Nekem ő olyan, mint egy báty, vagy mint egy nagyon nagyon jó barát, akire bármikor számíthatok.

- Bíztam benned. De nem félsz, hogy itt is lerohannak a fanok?

- Egy: Nem félek, és soha nem is féltem a fanoktól. Kettő: Nem fognak.  A németekben van annyi, hogy hagyjanak enni, a külföldieknek meg még nem sikerült rájönni, hogy ide járunk kajálni. Túl eldugott ez a hely.

- Ühüm. Pfú, egy pillanat, felhívom Benéket, hogy rendeljenek maguknak pizzát, mert úgy volt, hogy én viszek nekik kaját, de maradok veled.

- Rendben.

Miközben Sandyvel beszéltem kerestünk egy asztalt. Nem volt egyszerű helyet találni, mert az étterem nem túl nagy, mi pedig pont ebédidőben voltunk ott. Miután végre leültünk, Tom egyből nekem szegezte a kérdést, amitől tartottam.

- Beszéltél a tegnapi óta Billel?

- Nem, és nem is akarok.

- De miért nem akarsz? Utállak így látni titeket. Tőle egész nap azt hallgatom, hogy nem vagy hajlandó meghallgatni őt, msn-en is letiltottad, stb.. Rólad meg egyszerűen süt, hogy ahogy lenne lehetőséged, már rohannál is vissza hozzá.

- Szerinted azt hogy lehetett félreérteni? Csak ízlett neki a csaj szájfénye, vagy mi? Mellesleg ha Tobi nem küldi el a csajt, tuti lefektette volna.

- Nem hiszem. Akár hiszed, akár nem, SZERET téged. Nem is kicsit.

Erre már nem tudtam mit lépni. Abban száz százalékig biztos vagyok, hogy Bill soha nem hazudna a testvérének.

Csend. Nem az a kínos, „na-most-mit-mondjak” fajta, sőt, kifejezetten jól esett. Láttam Tomon, hogy nagyon elmélyülten gondolkodik valamin, ezért én is csak a saját gondolataimra, illetve a hangszórókból szóló zenére figyeltem. FM Statics- Tonight. Az egyik közös kedvencünk Billel. Rengeteg emlékünk fűződik hozzá.

„I remember the days we spent together
Were not enough
And it used to feel like dreamin'
Except we always woke up
Never thought not having you
Here now would hurt so much..”

Itt kezdtem el sírni. Tom valószínűleg engem figyelt már egy ideje, mert ahogy elkezdtek folyni a könnyeim, már próbált is vigasztalni.

-  Naa.. Mi a baj?

- Se..Semmi. Vagyis minden. Pontosabban ő.

*****

Eközben pár utcával arrébb egy fekete hajú srác ült egy stúdióban, és éppen egy dalszöveget írt.

Der Regen fällt leise auf das Blätterdach
Die Wolken verdecken das Blau des Himmels sacht
Doch nichts dringt zu mir durch, bin ganz allein
Du bist nicht mehr bei mir, wie kann das sein

Mein Herz kämpft gegen mich wie ein Alien in mir
Meinen Stolz verlier ich nicht, ich bin nicht mehr bei dir
Mein Herz kämpft gegen mich wie ein Alien in mir
Doch mach dir keine Hoffnung, ich bin nicht mehr bei dir

Fekete könnyek folytak az arcán, tökéletes kontrasztot alkotva hófehér bőrével, egyenesen le a hasonló színű papírra. Saját magát hibáztatta mindenért, ami történt. Tomtól tudja, hogy mennyire szenved az, akit talán a világon a legjobban szeret. Erről ő, csakis ő tehet. Miért kellett annyit innia azon a partyn? Miért hagyta annyira nyomulni azt a lányt? Miért nem szólt rögtön Tobinak? Miért pont akkor kellett Lorának benyitnia? Túl sok volt a „miért”. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, a gála után beszélni fog a lánnyal. Megtenné már most is, de nagy a valószínűsége, hogy Lora lecserélte a számát, mivel sehogy sem tudta elérni. Ekkor jutott eszébe, hogy Tom sms-t írt neki, méghozzá az ő telefonjáról. De vajon mit írhatott? Tudta, hogy nem kéne elolvasnia, mégis megtette.

Szia!

Nagyon remélem, hogy nem törlöd ki ezt az sms-t, ahogy meglátod Bill nevét a kijelzőn. Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nincs kedved egy pizzához az Italiaban? Korán végeztem a stúdióban, és megnyugodhatsz, Ő nem jön. Elkezdte angolul felénekelni a dalokat. [Azért az ő telójáról írok, mert az enyémet anyu kimosta..]

Válaszolj légyszi, mert egyedül nem megyek el, inkább rendelek kaját. Ismersz. Kell a társaság. ;)

Tom.

Egy pillanat alatt elborította az agyát a féltékenység. Nem is volt ma szó semmilyen angol felvételről, még a német számokkal sincsenek teljesen kész. Mi az, hogy a testvére csak úgy találkozgat az Ő barátnőjével!? Mintha nem tudná, mennyire fáj neki, hogy szenvedni látja a lányt. Alig látott már a könnyeitől. Egyszerre érzett csalódottságot, féltékenységet, és szomorúságot. Csalódott a testvérében, méghozzá nem is kicsit.

„David!

Légyszi szólj a többieknek is, hogy dolgom van Hamburgban. Majd jövök.

Bill.”

Ennyit írt egy papírfecnire, és már rohant is a garázsba fehér Q7-es Audijának a kulcsával a kezében. Most nem érdekelték a fanok, elég nagy sebességgel hajtott ki a stúdió udvarából. Nem igazán maradt olyan közlekedési szabály, amit ne szegett volna meg,- egyedül talán a tilosban parkolás -  de most ez sem érdekelte. Pillanatok alatt odaért a pizzériához.